DUNASZENTMIKLÓS
A Gerecse északnyugati részénél fekszik a hegyek közt megbújó, mindössze 404 lelket számláló kis község, Dunaszentmiklós.
Megyénk egyik legkisebb népességű települése Neszmély, Tardos és Szomód szomszédságában. Az itt található és egymástól szakadékokkal elválasztott magaslatokat tájvédelmi körzetté nyilvánították, ám ezek közül is szigorúan védett rész a Dunaszentmiklós közigazgatási területén található Nagysomlyó és a Lábas-hegy.
A falu Szent Miklós tiszteletére emelt templomról kapta nevét, melyhez 1913-ban illesztették a Duna előtagot.
A vidék, mint a környék többi települése is, már a civilizáció korábbi szakaszaiban is lakott volt, ám a legjelentősebb honfoglalást megelőző régészeti leletek a rómaiaktól maradtak ránk.
A falut első ízben, 1382-ben említik egy oklevélben, ekkor Zenthmiklósi Mihály és felesége birtokaként tartják nyilván, később a tatai bencéseknek is voltak itt földterületeik.
A Bécs felé vonuló török had, hasonlóan a többi faluhoz, a községet is elpusztította. Több mint kétszáz évig kihalt volt a vidék, míg 1733-ban gróf Eszterházy József katolikus német telepeseket költöztetett a birtokába került faluba.
Az összetartó sváb közösség mind a mai napig ragaszkodik a tradíciókhoz. A helyiek napjainkban is elevenen őrzik nyelvi és zenei kultúrájukat, több hagyományőrző csoport is működik.
A főként földművelésből és erdőgazdálkodásból élő falubeliek száma azonban csak lassan növekedett és Dunaszentmiklóst ma is a megye harmadik legkisebb községeként tartják számon.
A II. világháború után a sváb lakosság egy részét kitelepítették. A többség azonban visszatért, amint erre lehetősége adódott.
Az évszázados mezőgazdasági hagyományok napjainkban is élnek, hiszen az itteniek zöme magángazdaként vagy a közeli városokba ingázva teremti elő a szükséges anyagiakat.
Az utóbbi időben egyre komfortosabbá váló minitelepülésen azonban komoly gondokat okoz az elvándorlás, és természetesen itt is jellemző, hogy a község lakosságán belül egyre nő az idősek aránya, míg a gyerekek össznépességhez viszonyított hányada drasztikusan csökken. Ennek következményeként sajnos sem óvoda sem iskola nincs a faluban.
A település számára - mivel helyben viszonylag kevés vállalkozás működik¬ - nagy segítséget nyújthat a közelmúltban létrehozott gyönyörű holland üdülőfalu, amely jótékonyan hathat a gazdaságra.
A dunaszentmiklósi templom története
A templom 1911-ben épült neogót stílusban. Az épület hossza 34 méter, szélessége 12 méter, magassága 17 méter. A torony magassága a kereszttel együtt 33 méter.
A templomnak 12 nagy ablaka és egy főbejárója van díszes portáléval. A szentélyben lévő két ablak az 1938-as szentév emlékére szép, festett üvegképet kapott. A Templom nyugati végén délről a sekrestye található, külön bejárattal, két kisebb ablakkal. Északról ugyanolyan nagyságban és kivitelezésben van az oratórium, üvegfallal elválasztva a szentélytől.
A toronyban két harang található. A Jézus Szíve harang 110 kg-os, a Szent Miklós harang pedig 83 kg-os, villamosításukra 1977-ben került sor.
A gót stílusú főoltár fából készült, középen a templom védőszentje Szent Miklós püspök olajfestmény képével. Jobboldalán Szent László, baloldalán pedig Szent István király teralit-öntvény szobrai láthatóak.
A csiszolt vörösmárványból készült mellékoltár a temetőben lebontott régi templom főoltára volt. 1926-ban barlangimitációval lett körülvéve, a barlangban a lourdesi Szűz Mária, a barlang előtt a térdelő Szent Bernadett szobra áll.
A kórus alatti fülkében található a Szent-sír oltár. A sziklautánzaton a fájdalmas Szűz Anya szobra, valamint a szenvedés szimbólumai (kereszt, lándzsa, spongya) láthatók, a sziklaüregben pedig a halott Krisztus corpusa fekszik.
A fából készült szószék dombormű képei a magvető Krisztust és a négy evangélistát ábrázolják.
A templom hajójában Jézus Szíve, Szűz Mária Szíve, Szent József, Szent Teréz, Nepomuki Szent János, Szent Antal, Szent Vendel és Szent Flórián szobrai láthatók.
A templomot Szent Miklós püspök tiszteletére nagy ünnepség keretében 1913. október 12-én konszekrálta Dr. Váradi L. Árpád győri megyéspüspök.
A templomnak kegyura nincsen. Fenntartása a hívek gondja és terhe.
Az eredeti torony vasbeton sisakja, egy 1922-es villámcsapáskor megrongálódott. A régi torony - a rajta lévő repedések miatt - már életveszélyessé vált, ezért 1993-ban lebontásra került. Helyette egy fa szerkezetű, vörösrézlemez borítású torony-sisak került megépítésre. Felújításra került a dupla cseréppel fedett tetőszerkezet is. E munkákkal egyidőben a templom külső homlokzatának teljes felújítása is megtörtént. A felújítás költségeit a hívek adományaiból, az Egyházmegyei Hatóság és a karitatív szervezetek támogatásából valamint kismértékű saját erőből fedezte az Egyházközség.
A hívek adományaiból 1997-ben az orgona, 1999-ben pedig a templomban lévő szobrok felújítására került sor.
1999. évben készült el a templom bejáratát és a kórus feljáróját védő rácsos ajtó, aminek költségeihez az Önkormányzat is hozzájárult.
A templombelső eredeti motívumok megtartása melletti újrafestése 2000-ben kezdődött és 2001 öszén fejeződött be.
2003-ban a templom megközelítését szolgáló oldal feljáró meg lett szüntetve és helyette egy új, közel 30 méter hosszú feljáró épült díszburkolattal. Ezzel egy időben készült el a feljáró megvilágítását és a templom díszkivilágítását biztosító világítási rendszer is. E munkák anyagi fedezetét teljes mértékben az Önkormányzat biztosította.
A templom parkszerű udvara 47 méter hosszú és 27 méter széles. Az udvart hársfák szegélyezik és egyik oldalán korlát, másik oldalán kőből készült kerítés veszi körül. Itt található az I. és a II. világháború hőseinek emlékműve.